Adarida

2015.júl.14.
Írta: Adarida komment

Jó választás

Finom ma az este. A nő elégedetten gondolt arra, hogy a könyv, aminek az ajánlója még a hétvégén keltette fel az érdeklődését, milyen szokatlanul kis méretű.Ha ezt viszi magával a következő napokban, akkor kényelmesen elfér majd a táskájában. Jó választás volt. Közben komótosan sétált hazafelé, ezen mosolyogva.

A két férfi a kocsi mellett beszélgetett. A hétvégén, majd ha megyünk Érdre a telekre..., mondta a másiknak.a nyitott kocsi ajtaját támasztva. Szóval a hétvégén, ha megyünk... figyelj már, ne a nőket bámuld... szóval...

A nő arra gondolt, hogy könyv borítójának világoskék színe is jól fog menni a holnapra kigondolt blúzához.

Címkék: élet, mosoly

Interjú

Meglepő volt a kitárulkozás egy korábban decens, inkább introvertált nőként ismert embertől. Mitől, miért, hogyan történt ez a változás? Erről kérdeztem Adaridát.

Gondoltad volna valaha, hogy ilyen kitárulkozóan írsz majd magadról, a személyes életedről?

Nem foglalkoztam korábban ezzel  a gondolattal. Éltem az életemet, ahogy sokan, elfoglaltak azok az örömök, problémák, amelyek adódtak, mint mindenkinek. Nem tartottam szükségesnek, hogy megosszam a magánéletemet a nyilvánossággal. Volt egy szerető társam, aki mindenben a partnerem volt. Ez elég volt. A Facebookot is csak azért kezdtem használni, mert a fiam külföldre ment hosszú időre és ez volt az egyik kézenfekvő módja a rendszeres kapcsolattartásnak. Azután bejelöltek néhányan, visszajelöltem és ezzel elindult a hírfolyam. 

Mi változott meg? 

Tovább

Alvás éjszakája - reklamáció

hivatalosan

Tisztelt Szervezők!

A facebookon kaptam meghívást az Alvás éjszakája című rendezvényre. A meghirdetett helyszín, a beígért szereplők, a várható résztvevők összetétele alapján bíztam abban, hogy ez végre egy igen színvonalas rendezvény lesz, amire érdemes elmennem. Ezért időben le is adtam a jelentkezésemet.

Igen ám, de sajnálattal vagyok kénytelen jelezni - még a reklamációra nyitva álló időkereten belül -, hogy a legmélyebben csalódtam és ezért reklamálni vagyok kénytelen.

Hát először is kezdjük a helyszínnel. A legnagyobb nyári melegben érkeztem a rendezvény helyszínére. Kultur ember lévén nem késtem, a ruhatárban nem tolakodtam és csendben, nagy várakozással foglaltam el a helyemet. A körülmények - első látásra - megfeleltek az elvárásaimnak. De teljes megdöbbenésemre szembesültem azzal,  hogy bár voltak felszerelve légkondícionáló berendezések, azok bekapcsolását mellőzték. Hát kérem szépen, ez teljességgel elfogadhatatlan a negyven fokos hőségben, és kérem, ne jöjjenek nekem azzal, hogy a rendezvénytechnikus szerelmi bánata megakadályozta a kellő körültekintést, a berendezés éves szervizeltetését és ezért nem volt tanácsos a készüléket bekapcsolni. Kérem, mi közöm nekem ehhez a szerelmi bánathoz? És kérem, az volt itt megígérve, hogy alvás éjszakája lesz. Nem csak a melegtől,hanem a minősíthetetlenül gyenge előadástól is inkább csak szenvedtem, mintsem élvezhettem volna. Persze ezt is azzal a bizonyos bánattal magyarázták, de kérem szépen, hogy jönnek ahhoz, hogy mindenféle jöttment, szélhámoskodó miatt tönkre tegyék a nagy gonddal kiválasztott, és kellő odafigyeléssel előkészített programját az embernek. Ha ennyire amatőr ez a szervezés, akkor csak a csodának köszönhetik, hogy nem történt nagyobb baj a rendezvényen. Volt persze idegeskedés, feljajdulás és hasonló feszültség, de nem a szervezőkön múlt, hogy nem volt késelés. Pedig igény lett volna rá, ha belegondolok. De hát, kultur emberek vagyunk, hogy ne mondjam európaiak. Még. És azzal se jöjjenek nekem, hogy szerencsétlen lúzerek.Mert ha azok lennének, akkor már sok ilyen esetük lett volna, de kérem, azért is bíztam magukban, mert eddig semmi ilyen lúzerséget, átverést, a bizalommal való ilyen durva visszaélést a saját bőrömön nem tapasztaltam. Az újságokból, az ismerősök elmeséléséből persze eljutottak hozzám már mindenféle rémhírek hasonló esetekről, de az ember azért választ nagy gonddal, odafigyeléssel, odaadással, hogy elkerülje az olyan helyzeteket. És tessék. Úgy tűnik, a szélhámoskodók átjutnak minden óvintézkedésen, és nincs semmi, ami visszariasztaná őket. De kérem szépen, ez a rendezvény minősíthetetlenül gyenge volt. A színvonal nem érte el a minimálisan elvárható szintet sem. Mondjuk úgy, fabatkát sem ért. Tulajdonképpen mit képzelnek maguk, mindent el kell tűrnie annak, aki bizalommal fordul egy ilyen sokat ígérő rendezvény felé? Hát nincs már becsület? Nincs már semmi erkölcsi tartás, semmi emberi minimum?

A hamis ígéret, az átverés megbocsáthatatlan.

Hát kérem, akkor én most ezennel bejelentettem a kárigényemet, nem csak az anyagi veszteség, hanem inkább a nem anyagi jellegű károkozás miatt, ami itt végre lett hajtva úgy, hogy egy életre nem felejtem el.És kérem, ne írogassanak nekem itt mindenféléket, ne húzzák az időt, mindenféle úri huncutságokkal, mint az adminisztrációs labirintusban lenni szokott. Ezt a gyalázatot nem lehet csak írogatásokkal, üzengetésekkel elintézni.Kérem szépen, mégis csak európai emberek vagyunk (nagy jóindulattal nem csak én). Szóval elvárom, hogy a panaszomat a kellő körültekintéssel, odafigyeléssel vizsgálják meg, egyidejűleg haladéktalanul intézkedjenek annak érdekében, hogy a jövőben a hasonló eseteket el lehessen kerülni.

Várom a jelentkezésüket (bár már azt sem) és maradok tisztelettel,

Egy átvert résztvevő

 

Viharban

Gyorsan becsuktuk az ablakokat. Menjünk haza most, mondtam. Kikapcsoltam a számítógépet és a következő percben már az utcán voltam. Meglepő kép fogadott. A szinte teljes sötétség. Nem, ez nem is kép, gondoltam, hanem egy gyorsítva lejátszott film. Mindenki rohant, sehová sem nézve. Én is futni kezdtem.Néha megbotlottam. Az orkán felkavarta az útépítés összes homokját, a város összegyűlt porát, szemetét. Úgy éreztem, ez most mind rám tapadva rohan velem. Most nem féltem az elázástól, de a futást nem bírtam abbahagyni. 

Ahogy pár éve robogtunk a bringán a gyerekekkel a vihar elől. Persze nem menekülhettünk. Kicsit aggódva miattuk, de nagyokat nevetgélve kerestünk menedéket a bevásárlóközpontban. Mindenkinek vettünk tiszta, száraz ruhát. Gyorsan végeztünk, ahogy együtt mindig is szoktunk. Megállapítottuk, mindenkinek jól állnak az új ruhák.A hajam olyan, mintha drága pénzen csináltattam volna hullámosra, mondta ilyenkor.Talán a legjobb lesz, ha beülünk egy jó kis filmre, amíg elül a vihar.

Elértem a metrót, úgy, hogy csak kicsit áztam el. De mókás volt, hogy mennyire köhögtem, mert a köhögéssel egymásnak felelgettünk utazás közben. A tüdőnk telement porral és nem tudtunk szabadulni a kínzásától.Kicsit nevetségesen, hősnek éreztem magam, aki dacol az elemekkel.Egyedül.Mindenki magát mentette.

A metró kijáratánál az emberek megálltak. Vártak. Én nem várok, mire is várnék. Már így is elég vizes vagyok. Persze, ha belegondolok, reggel mostam hajat. Ez a körülmény, azért kicsit elgondolkodtatott. De nem bírtam ott állni az emberek között. Már nem szaladtam. Ha meg kell történnie, akkor történjen. Rendesen. A szakadó esőt finom meleg simogatásként fogadtam.A villamos vezetője megvárt, pedig cseppet sem siettem. Már megint az odafigyelés másokra! Komótosan léptem fel.Néztem, ahogy a budai lejtőkön térdig érő patakokban zúdult le az eső. Az autók magasra csapták a vizet, ahogy elhaladtak. Leszállni készülődtem. Felhajtottam a fehér farmerem szárát. Milyen lesz belelépni ebbe a tengerbe? Másképp nem tudok majd átjutni a járdáig. A viharban, a zuhogó esőben lassan sétáltam a házig. Előtte a sarkon még megálltam kicsit. Zúgj csak szél, ess eső, itt vagyok! Hát ezen nagyot nevettem.

Azonnal a fürdőszobába mentem. Mindenemből csavarni lehetett a vizet. Milyen lett a reggel megmosott hajam? Ott álltam egyedül, meztelenül, a tükör előtt. A tükör feletti lámpa megvilágított, de körülöttem a sötétség. Elgondolkodva néztem a tükörbe. A ráncok, a szemem körül, mintha mélyebbek lennének ma.

Akkor megszólalt a telefon. A tükörből két szomorú szem cinkosan visszamosolygott rám.

Címkék: remény, magány

A reklám helye

reklam.jpg

Az a jó a világunkban manapság,hogy írhatsz te bármiről,a nyílt színen megszakadhat a szíved, összetörhet az egész életed és értelmetlenné válthat a puszta létezés is, nem csak a magadé, hanem úgy általában, megfejtheted a megkettőződés titkát, romba dőlhet a teljes világképed és rájöhetsz a nagy titokra, rád dőlhet mindaz az őszinte hit, amit egy másik emberbe fektettél, abban a tudásban, hogy mindez közös, nagy titok és az örökké tartó összetartozás záloga és biztosítéka,

Tovább
süti beállítások módosítása