Olvastam nemrég egy tanulmányt arról, hogy sikeresen tesztelhető, hogy az emberek érzékelika másik ember lényeges tulajdonságait, a saját értékrendjük és igényeik szerinti megfelelést (vagy meg nem felelést), de sokszor nem veszik észre ezt az érzékelést.

Ez nagyon fontos eleme az élet folytatásának, és a tudatosabb szemlélés segítheti a jövőbeli kudarcok elkerülését.Mostanában magam is foglalkozom azzal, hogy utólag értelmezzem azokat a jeleket, amelyekre felfigyeltem ugyan, de nem vettem komolyan.A felelősségvállalás hiánya, a helyzetek tiszta rendezése helyett a halogatás, elkerülés, (szomorúan írom a szót) sunyiság feltűnése a párkapcsolatokban gyorsan észrevehető, de a szerelem és a kapcsolat akarásának sokszor vakságot okozó beszűkültsége miatt, nem kellően értékelt. Magam is megéltem, hogy milyen hosszú idő is eltelhet így, és milyen fájdalmas a valóság később.
Azt fedeztem fel, hogy ha voltak is megérzések (intuíció), sőt egyértelmű jelei is a számításnak és a megbízhatatlanságnak, csapdába lehet esni, ha nem kezeljük a helyén ezeket.

A teszt legnagyobb előnye, hogy a módszer nem enged teret a kiszámítottságnak, meggondolásoknak, így objektív képet ad, de sajnos önmagunkon nem elvégezhető.

A teszt hiányában nincs más út, komolyabban kell vennünk saját magunkat, a megérzéseinket, és tudatosabban kezelni azokat. Csak az aggaszt, hogy akkor hol marad helye a szerelem mindent elsöprő, öntudatlan szépségének.