Néha még most is elképedek a nevetségesen közhelyes történetünkön. Milyen szánalmasan elcsépelt befejezés, banális megcsalás, elcsépelt hazugságok, lejáratott szerelem, ócska szeretőzés, lélektelen érdektelenség, milyen sablonos újrakezdés, milyen szokványosan gyáva menekülés, milyen rutinos…
A nő nem akart sírni. Észre sem vette, hogy két könnycsepp mégis rápottyant a sajtra. A félkemény sajtszelet már a vacsora elején a tányér szélére került. Tört még egy kis darabot a kenyeréből, a könnyes sajtszeletet rátette. Kényszeredetten vette a szájába a falatot. Nem volt étvágya, az ételt…
Jeanne Meyer (Isabelle Huppert)
Korábban érkeztünk jóval, de így is terveztük. Van ott egy hely, ahol jó beszélgetni és kifejezetten szükségem volt arra, hogy csak leüljek, ne kelljen szólnom semmit, majd egymásra mosolygunk, ő mesél, ahogy szokott, nem sürget semmire, néha nevetgélünk kicsit, már…
Valahogy nagyon megérintenek a személyes történetek. Könnyen át tudom érezni mások örömét, bánatát. Néha elgondolkodom, hogy jó…
