Song from π! (with Sheet Music/HQ Download)

Dallamtapadás, elkésett okoskodással

Napok óta dallamtapadásom van. Valaki lekottázta a Pi-t és zongoradarabot írt belőle. Ezt hallgatom. Ha nem hallgatom, akkor is hallom. Háromegynégyegyötkilenckettőhatötháromöt, egészen ötven tizedesjegyig. A testemben lüktet a kör kerületének és átmérőjének hányadosa, az irracionális szám, a végtelen, a nem periodikusan ismétlődő számjegyek a zongorán. Nyolckilenchétkilencháromkettőháromnyolcnégyhat…. Biztosan van valami kapcsolat a matematika és az érzéseink között. Pontosabban tudom, matematikával minden leírható. Nem csak leírható, kiszámolható. Ezt csodáltam meg annak idején a játékelmélet alkalmazásával, hirtelen értelmet kapott a sok, sokszor unalmas matekóra. Néha mégis kiderül, nem tanultam meg mindent eléggé, illetve alig tanultam valamit, ha meg is tanultam mindent. Az életemben néha nem az jött ki, amit vártam. Időnként kerestem a megoldóképletet, de elakadtam. Aztán, a látszólag végső megoldás is csak addig volt, amíg valaki be nem bizonyította a tévedést, vagy azt, hogy már a nullpont sem volt axióma.

Címkék: tévedés, axióma