N velem álmodott. Világvége hangulat volt –mondta –, de te ezt is sztoikus eleganciával fogadtad, se pátosz, se félelem nem kísérte a borúlátó jövőképet, de még vállrándítás, és illuzórikus optimizmus sem kapcsolódott ahhoz a ténymegállapításodhoz, hogy nálatok, ha elfogy a víz, nem lesz honnan szerezni. Aztán egy korallpiros karkötőt akartam készíteni neked, valami helyett, ez volt a gyengébb változat. Hozzá kerestem anyagot, és előkerült egy csíkos füzet, ami mentén elég pontosan ki tudom szabni az anyagot, elég gyenge kis ajándék, gondoltam, de lázasan akartam, és ugyanilyen lázasan ijedeztem attól, hogy nem fogod hordani, mert gagyi, vagy nem elég tökéletes, ha gagyi is.

Gyönyörű, lett, amit nekem készített. Pedig világvége hangulat volt akkor.