A könyv még a fiam ajándéka volt, neki, pár éve.

Akkor elolvastam. Nem különösebben tetszett, de felfigyeltem arra a mondatra, amit kiemeltek a könyv hátsó borítóján is.Annak a mondatnak az egyszerűsége olyan megrázóan írta le azt az elképzelhetetlen helyzetet, amit az emberek, csak az emberek képesek létrehozni. Annyira találó a megfogalmazás az emberi kapcsolatok furcsaságáról, arról, hogy évekig együtt eszel, iszol, alszol, élsz valakivel, kétségbeesetten szerelmes vagy bele, vele, csak vele szeretkezel, esténként beszélgettek, elmentek ide-oda és aztán hirtelen, csak mert ő úgy gondolja, az egésznek vége, hirtelen, tényleg vége.

A könyv a kegyetlen pokoljárást mutatja, ami ezután következik. Az ajánló szerint a végén még valami megtisztulást is érezhetünk. Hát, nem tudom, én nem éreztem.Pedig a mocsoktól valahogy meg kell szabadulni.