Lassan sétált, kicsit figyelmetlenül. Nekiment a fiatal férfinak. Csak éppen összekoccant a testük.

- Te jó ég van neked erős kisugarzasod - mondta a férfi, ahogy ránézett és felcsillant a szeme.

- Igen, mondják- válaszolta a nő.

- Es van gyönyörű mosolyod.

- Kedves vagy.

- Mi gyüjtünk, van ebéd a Blaha Lujza teren, haléktalanoknak, karacsonykor, több ezer embernek kell adni. Van sok szegény ember - mondta a férfi.

- Igen, azt ismerem, láttam már róla képeket. Évek óta figyelem ezt az adakozásotokat.

- Akarod tamogatni ebedet?- kérdezte a férfi.

- Sosem adok az utcán a kéregetőknek.

- Akkor van bank, utalas?

- Igen, szívesen utalok a bankon keresztül, ha olyanra gyűjtenek, amit én is fontosnak tartok. Azért ez sincs nagyon gyakran.

- Akarsz utalni ebéd hajlektalanoknak?

- Igen, talán utalnék. Mekkora összeget szoktak erre adni?

- A legnagyobb volt most harom millio.

- Annyit én biztosan nem fogok utalni.

- Igen, tudom, csak mondom, van kisebb osszeg is, az utcan van otszaz, vagy akar kettőszaz, de ezer, ketezer is van.

- Jó, meggondolom - válaszolta a nő, amíg a férfi egy sárga napos matricára írni kezdte a bankszámlaszámot.

- Honnan jöttél, kicsit töröd a magyart?

- Pozsonybol vagyok, ket honapja.

- Két hónap? Ahhoz képest kiválóan beszélsz, irigyellek, hogy ilyen gyorsan tanulod a nyelvet.

- Mar tudtam gyereknek, csak nem hasznaltam. Most kezdtem, jöttem ide, megint beszelni. Te hiszel istenben, ugye?

- Nem tudom.

- Waáá.. de jo, akkor vagy ateista.

- Nem tudom, de igen, ateista vagyok.

- Az nagyon jo, en tanitom neked istent.

Nem lesz az olyan könnyű, de nem is olyan régen szívesen elbeszélgettem volna vele, gondolta magában a nő.

- De, tudod, van mozgas, van kitalalas, mint az autok, épületek, a bolygók a kitatalas mögött van gondolat, rendszer, a gondolat mögött van személy, a személy Isten. Anyagi érzékeinkkel nem vagyunk kepesek latni Istent, ő azonban kegyesen megjelenik és ott van minden mögött.

- Ez így túl egyszerű, de mégsem teljesen világos.

- Adok neked könyv, szlovakul. Azt olvasod, megbeszéljük, mindent fogsz erteni.. Lehet egy hónap, lehet ket év, mindegy. El fog jönni a pillanat.

- Nem tudok szlovákul - válaszolta a nő.

- Nem baj, jössz hozzam, olvasom és fordítom neked az egeszet. beszelünk rola sokat. Es lesz bizonyitek is. Meglatod. Ha kuldod adomanyt, az lesz kegy. Isten viszonozza. Isten kinyitja a tudatodat, viszonozza…

A nő közben nem figyelt rendesen, az jutott hirtelen eszébe, hogy minek vinne el egy könyvet, ami olyan nyelven van, amit nem ért és hiába is próbálná olvasgatni.

- A könyv maradjon nálad - mondta a férfinak.

- Ha elmegyek hozzád, akkor majd nálad lesz és olvasol belőle nekem. De most mennem kell, mert már elkésem.

- Gyere, feltetlenul. Varlak. Hare Krisna – mondta a férfi kedves mosollyal, kicsi meghajlással.

Ahogy sétált hazafelé a sötét utcán, ahol az esti fények, csak éppen annyira világítják meg az utat, hogy meghitt hangulatban lehessen baktatni hazafelé, eszébe jutott a kegy, amivel Isten viszonozza majd az adományt. Nem figyelt rendesen, hiába mondta el a fiatal férfi, hogyan, mivel, sehogyan sem tudott visszaemlékezni rá.