Barátok között

Az úgy van, hogy ha az embert valami közvetlenül érinti, akkor nyitottabbá válik iránta és ez a nyitottság azt is jelenti, hogy  – látszólag akaratlanul is – meglát, meghall számtalan olyan dolgot, amely mellett korábban elment volna. Valahogy olyan ez, mint amikor arról beszélgettünk, mennyire megváltozik a világ azok számára, akik viszonylag pontosan megfogalmazták már, mit is akarnak, mik a céljaik, és ha elég állhatatosan elindulnak ez után a cél után, a dolgok szépen úgy rendeződnek, sokszor véletlennek mutatva magukat, hogy észrevétlenül segítenek elérni azt. Ezzel a közvetlen érintettséggel is így van, egyszerre azon kapod magad, hogy a világban rajtad kívül még nagyon sokan ugyanazokkal a dolgokkal foglalkoznak, vagy valamiképpen szintén érintettek és elindul egy szinte végtelen információ folyam és a tapasztalatok sokasága.Valahogy így csöppentem abba a gondolatcserébe is, amelyben éppen a szeretőzés volt a téma.                                                                  

Hogy ez a szó mit jelent, abban általában könnyen egyetértenek a felek, és valahogy úgy hangzik, hogy a monogámnak ígért kapcsolatban az egyik fél félrelép. Abban már nem teljes az egyetértés, hogy mi tekinthető félrelépésnek, mert van, aki kizárólag a szexuális kapcsolatot , de van, aki a szexuális és/vagy érzelmi kapcsolatot tekinti félrelépésnek. Az mindenki számára egyértelmű, hogy a félrelépéskor ezek az új kapcsolatok úgy kötődnek, hogy a korábbi fél, aki még monogámiára szerződött, nem tud róla, tehát „átverés, hazugság, bizalom kijátszása van”. Ebből a szempontból tehát teljesen mindegy, hogy kinek mi a véleménye a monogám kapcsolatokról, vagy a tartós kapcsolatok létjogosultságáról, a lényeg nem ebben van. Hanem az átverésben. Abban, hogy egy nagyon intim, a személyes élettered legszorosabb kapcsolatában alapvetően félrevezetnek. Van ennek erkölcsi vonulata, meg persze van az is, hogy azt látom, a többség számára (persze az átvertek számára), ez a helyzet nem csak méltatlan, hanem undorító is. Valaki úgy fogalmazott – persze csak nők beszélgettek egymás között -, hogy olyan ez, mintha testi kapcsolatban lenne azzal a másik nővel is. Azon is el lehet meditálgatni, hogy melyik a jobb (ha ez a szó értelmezhető ebben a keretben), hogy ha valaki fapofával hazudik, vagy ha úgy hazudik, hogy közben meg belül nagyon vívódik. Melyikre mondhatjuk inkább, hogy érzelmileg, értelmileg éretlen, nincs empátiája, vagy romlott alak?

Egy szakember egyszer azt mondta, hogy az a férfi, aki tartósan ezt a felállást választja, valójában egy nárcisztikus, önző alak, aki azért választja ezt a helyzetet, mert nagyon alacsony az önbecsülése, önértékelése és tudja, hogy nem tudna megfelelni egy kapcsolatban, mert nem tud elég jó, érdekes stb. lenni hozzá. Az egyik kapcsolatban ő a biztos támasz, a másikban meg az érdekes, izgalmas férfi. Az egyensúlyt így tarja fenn.

És akkor legyen az első történet R története röviden.

Hosszú évek teltek el, amíg párt keresett. Aztán, végre talált is egy nős pasit, aki eleinte mondogatta, hogy most kicsi a gyerek, majd egy kicsit megnő és akkor elválik, aztán meg, hogy beteg a feleség, nem teheti meg, de ha vár egy kicsit, akkor majd elválik, aztán jött az, hogy már ugye nagy a gyerek, de nem eléggé, majd végül, hogy tulajdonképpen nem hagyhatja ott a családot, ezt ő még a nagy gyerek mellett sem teheti meg.

Szóval R meg ott állt a karácsonyokon (meg minden fontos, vagy nehéz helyzetben) egyedül, esetleg egy-egy lopott félórában átadta az ajándékot, még szerencse, hogy kapott is, meg voltak rövid kis síelések, meg tengerpart.

A fiatal nő, aki még gyereket is akart, most már erről lekésett (úgy gondolta, még szerencse, hogy egy korábbi, kudarcos házasságból van egy gyereke), egy idő után a legméltatlanabb kapcsolatokba is bele-belement, hátha összejön valami és ki tud lépni ebből a szarból, mert nem akart egyedül maradni. Nem jött. Most egy teljesen hozzá nem való kapcsolatot talált, amiben beletörődően elvan, és szeretőként most el-eljár hozzá a régi pasija. Azt hazudja magának, hogy ez a régi pasi a legjobb barátja. Hát ez a legjobb barát az ígérgetéseivel szépen átcseszte. Persze időközben leamortizálódott, unalmas pasivá vált, akinek a sok stressztől már nem is mindig áll fel a farka.A nőnek férjként már nem is kellene.

Hát így éldegélnek most. Barátok között.

Hogyan történhet meg az, hogy valaki, akit hosszú éveken át a társadnak tudtál, aki a legintimebb dolgaid,mozdulataid kizárólagos ismerője, és abban a hitben vagy, hogy ez kölcsönösségen alapul, egymás szeretete, megbecsülése közös hit és meggyőződés, egyszerűen megcsal, átver és azon kapod magad, hogy nem csak, hogy nincs már kizárólagosság és kölcsönösség a részéről, de idegenebb, mint bárki az utcán, hiszen jószerivel meg sem szólíthatod és tulajdonképpen már nincs is miért? Neked van ilyen történeted? És hogyan élhető túl ez a helyzet? Hogyan őrzöd meg magad, az önbecsülésed és a hited, hogy mégis érdemes valaki mást közel engednek magadhoz? És érdemes? Neked van ilyen történeted a saját, vagy a környezeted életéből? Mi a véleményed?