Sok beszélgetés szól arról,hogyan is kell megélni, kezelni helyzeteket, ezek milyen kérdéseket vetnek fel egy párkapcsolatban. Amikor kényszerűen értelmezni kell azt, ami váratlanul új helyzet elé állítja az embert, megsokasodnak azok a hírek, információk, elemzések, amelyek ezzel foglalkoznak. Nyilván máskor átsiklottam volna felettük, most új értelmet, vagy inkább új jelentőséget kapnak és nem léphetek át rajtuk, szinte kierőszakolják, hogy préseljem át a saját személyiségemen és helyezzem el ott, ahol ennek számomra értelme lehet. Az is szokatlan, hogy hirtelen kiderül, mennyien küszködnek mindenféle személyes problémákkal. Persze nem az a szokatlan, hogy mindenkinek megvannak a problémái, hanem, hogy könnyebbé válik kimondani másoknak is.

A válságból való kiutat senki nem gondolja könnyűnek. A szakemberek szerint is sok időre és munkára van szükség hozzá, meg némi optimizmusra, hogy megéri. Egy barátnőm éppen azt kérdezte, van-e értelme a múlttal foglalkozni, hiszen azt nem lehet megváltoztatni és az emberek sem tudnak megváltozni.

Az alapvető változás lehetőségében én sem hiszek, különösen felnőtt korban. Viszont több tudatossággal kell kezelnem a helyzeteket. Sok minden volt például, ami utalt arra, hogy a pasimban van egy csomó sunyiság. Fel is figyeltem rá, de túl tapintatos voltam és nem szembesítettem ezekkel. Kellett volna, de nem akartam konfliktust kis dolgokban Pedig fel kellett volna vállalni. Lehet, hogy akkor leszokott volna az ilyen megoldásokról velem, mert látta volna, hogy következménye van. Ez talán megóvhatott volna a most kialakult helyzettől. Persze lehet, hogy egy korábbi szakítás lett volna a vége, de jobb helyzetben lennék (esetleg, mert persze semmi nem biztos, úgyhogy inkább úgy fogalmazok, több esélyem lett volna), ha mondjuk, tíz évvel korábban maradok egyedül. Ez most nem egy okoskodás, inkább egy mantra arról, hogy milyen nagyon jók a megérzéseim és milyen ostobán tudom kezelni azokat.

Amikor ezeket ilyen okoskodóan végig gondolom, akkor azért mindig csak oda lyukadok ki, hogy a sok-sok tudatosság mellett marad-e helye a szerelemnek. De én ebben is optimista vagyok. Megtalálom.És ha tényleg megtalálom, sokkal okosabban vigyázok majd rá.