Hogy mindig odajutunk! Döbbenetes! Számtalanszor volt már szó a sörhasuk alá csúszott fürdőgatyában, pocakjukat kidüllesztve álló díszes kompánia tagjairól, akik a medence partján hatalmas mellénnyel osztályozzák a nőciket. Ez a mellény itt a parton legyen egy kis képzavar. Figyelembe van itt véve a melleknek lógása, a fenekek lapossága, a comboknak hosszúsága, meg a szájaknak formája is. Szóval a szempontok kiterjedtek, mondhatni a teljességre törekvőek. A minőségi bírálatok erős korlátok közé vannak szorítva a mennyiségi elvárásoknak való megfelelés kényszere által, ezért maga a minősítés kénytelen kétbites tömörségre szorítkozni, azaz megbasznám, vagy bottal sem piszkálnám meg kategóriákra korlátozódni. A minőségre törekvés miatt a két kategóriába szuszakolás, azért kiegészül a néhány igazán fontos, lényegre törő indoklással, az egyes testrészek érdemi bírálatának kiegészítésével. A bírálatok objektívek és rendszerint a szomorú realitások talaján mozognak, az esetek túlnyomó többségében kénytelenek megállapítani a tényt, hogy bizony a nők többségének igenis vannak inkább nagyobb, de legalábbis említésre méltóan kifogásolható testi hibáik. A vizsgálatok ebben az esetben a nők szellemi kvalitásait nem vizsgálhatják, az messze meghaladná jelen vizsgálat kereteit. Ebben a vonatkozásban a megfelelő osztályba sorolás szempontrendszere épp úgy, mint maguknak a kategóriáknak a meghatározása is további, komoly előkészítést igényel, ami ebben a helyzetben reális célként nem határozható meg. Célszerű erre, majd egy később elemzés során visszatérni.

Szóval állnak ezek a daliák a parton, egészen belefeledkeznek ebbe a kétséget kizáróan felsőbbrendű küldetésbe, hogy jól megmondják a frankót, néha észre sem véve, vagy az objektivitás kényszerétől vezérelve, kímélettel azt meg nem zavarván, hogy időnként a szórásba, vagy mibe, beleesik egyikük-másikuk felesége és/vagy gyermekük jó édes anyja is. Tulajdonképpen nincs ezzel baj, ami igaz, az igaz, na.

Ez jutott eszembe a napokban, amikor megint kibukott az IQ meg az EQ az egyik rokonszenves celeb gyönyörű ajkából. Megállapította, hogy aki kövér, az nem méltó a párkapcsolatra és ezt éppen egy rendkívülien szép kapcsolatban élő nővel összefüggésben fogalmazta meg, akinek olyan remek társsal sikerült megőriznie az összetartozását, mint Pierce Brosnan. Tegye fel a kezét az a nő, mondjuk húsz éves kor fölött, aki még sosem látta vonzónak ezt a férfit. Na, ugye. Hát ez a férfi, már – ha jól tudom – tizenöt éve szereti ezt az asszonyt és kitart mellette. Minden rosszindulatú támadás ellenére újra és újra határozottan kiáll mellette, és elmondja, kövéren és soványan, mindenhogy szereti őt.

Vessetek meg, de nem lehet szebben kommentálni a rádiós primitív megnyilvánulását, mint ahogy előttem már megtették, amikor azt kívánták, hogy "száradjon le a micsodája ennek a ragyásképű szottyadt majomnak". Szerintetek megérti ebből, mi a baj azzal, amit mondott?