Szálljatok le Weinsteinről!

Napokig nem tudtam, mi történt, pontosabban annyit tudtam, amennyit a címekből ki lehetett olvasni: egy hollywoodi producer nőket zaklatott. Ez a hír számomra nem volt igazán érdekes, annyira semmiképpen, hogy rákattintsak a szaftos részletek megismerése érdekében. Aztán valaki mondta, hogy olvasott valamit, amin jókat fogok nevetni, és ugyanott, egy másik íráson meg ő röhögött nagyokat. Hát, persze, hogy az utóbbival kezdtem, ami Weinsteinről, vagy inkább Weinsteinhez kapcsolódóan a fene tudja, miről szólt, talán arról, hogy van olyan feldúlt, negyvenéves nő, akit még nem erőszakoltak meg. Nahálisten.

Aztán ez az írás arra késztetett, hogy megnézzem, mi van ebben az ügyben, ami akkora szám. Elmondom, semmi. Az égvilágon semmi. Egészen pontosan, a nagy szám, az éppen maga Weinstein. Azaz, Weinstein volt. Mert neki most már vége. És éppen innentől kezdett minden megszólalóból és nagyonmegmondomamagamét irományokból elegem lenni.

Legjobb lenne talán pontokba szedni, de még kavarog bennem, szóval belevágok, csak úgy.

Itt van ez a ragyogó külsejű, igazán vadítóan szexi pasi, Weinstein. Hát, ki ne zúgna bele már első látásra is. Persze, ma már 65 éves, ha jól emlékszem, de utánanéztem, fiatalon is ennyire vonzó volt. Ugye, senki sem csodálkozik, hogy ilyen gyönyörű, fiatal felesége lett. Nem, Weinsteinnek nem fiatalon lett fiatal felesége, hanem 55 évesen vette feleségül az akkor 31 éves Georgina Chapmant. Ki merne kételkedni a hölgy őszinte érzelmeiben? Nyilván csak az a köcsög, akinek előítéletei vannak, kizárólag sztereotípiákban képes gondolkodni és olyan felszínes, hogy képtelen elhinni, miszerint a jó párkapcsolatban nem a külső és/vagy a kor az elsődleges. Én persze a nyakamat teszem rá, hogy itt nem az volt. Egyébként meg, ha már harcos feministák vagyunk, meg legyen egyenjogúság, akkor mi nők is mondhassuk, ahogy a férfiak szokták: nincs csúnya férfi, csak kevés vörösbor.

Tehát Weinstein, akinek szerelme, elkötelezettsége és tisztelete megkérdőjelezhetetlen, megvásárolta meghódította a fiatal nőt, akit kiváló tehetsége és üzleti érzéke repített a csillagokig a divatszakmában. A legnagyobb sztárokat öltöztette a feleség divatháza. Most persze kiderült, hogy a sztárok jó része kifejezetten kényszerítve volt, hogy ezeket a kollekciókat viselje, egészen elképesztő, miket kellett volna kiállniuk, ha visszautasítják az erre vonatkozó kérést. Tényleg sajnálom őket.

Hollywoodban lassan, lassan mindenki érintett lesz Weinstein ügyében. Csapatostul jelentkeznek a megkörnyékezett hölgyek és csapatostul lepődnek meg a férfi kollégák ezen az elvetemültségen. Hollywood remekül játsza a szerepeit, már-már mindenkit sajnálni kezdek, pedig az igazság szép lassan kitüremkedni látszik és remélhetőleg nem visszagyömöszölhető a szépen kidolgozott díszletek közé. A kitárulkozó igazság pedig az, hogy Weinstein csak egy, a jelentős számú szexuális ragadozók közül, az áldozatok pedig hátrányba kerülhettek ugyan, ha visszautasították a ragadozókat, de ennek ellenére, vagy éppen ezért sokan legalább annyira saját becsvágyuk áldozatai is. Amúgy szóljon, aki most ezen tényleg meglepődött.

weinstein.jpg

Forrás: Index.hu

Egészen nevetséges, hazai történetek is előkerülnek most. Ilyen történet egy főiskolás színinövendék esete a főiskolás rendezőnövendékkel. A lány felment a fiú lakására próbafelvételt készíteni. A fiú rábeszélte, hogy félmeztelenül mondja a szövegét. Nem történt más, mint, hogy a lány engedett a rábeszélésnek, a fiú bohóckodott is a kamerájával, majd a lány szépen hazament. Hány évesek lehettek? Mondjuk tizenkilenc, húsz? A negyvenvagyhány évvel ezelőtti esetet a hölgy most úgy tálalja, hogy szörnyű erőszak történt azzal, hogy levette a saját blúzát, pedig tulajdonképpen nem akarta, a férfit mindenki köpködje meg most.

A cikkben a másik eset már gyomorforgatóbb. Húsz évvel ezelőtt a fiatal rajongó elment autókázni két színházi emberrel, ahol a rendező az orra elé dugta a nemiszervét, hogy puszilgassa, a másik meg az orra előtt maszturbált.

Mi az azonosság és a különbség a két történetben?

Az azonosság az, hogy fiatal lányok gyanútlanul, jóhiszeműen olyan helyzetbe mennek bele, amelynek következményeit nem feltétlenül tudják irányításuk alatt tartani.

Ez volt a jóhiszemű verzió, mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy igenis vannak olyan emberek (nemcsak nők, hanem férfiak is), akik mindenre, vagy szinte mindenre hajlandóak némi előnyért, sikerért, hírnévért cserébe, a jelen témánál maradva, nemcsak készek akár szexuális szolgáltatás nyújtására, de akár fel is kínálkoznak erre.

A különbség a két történetben az, hogy az első esetben két éretlen fiatal próbálgatta a szerepeit. A lány önként túlment egy saját maga által elfogadhatónak kijelölt határon, nem kis mértékben a helyzetben talán, remélhetőleg benne lévő, az ember sosem tudhatja előny érdekében. A fiú is gondolhatott ilyeneket, de neki nem volt veszítenivalója. A leforgatott jelenetből végül nem lett világraszóló sikerfilm. Így a fiú valószínűleg nem is nagyon emlékszik az egészre, vagy nagyon is emlékszik, mivel ez lett az első, vagy legalábbis az elsők közötti egyik kedves emléke. A lányt pedig azóta is frusztrálja, hogy milyen ostoba liba volt negyven évvel ezelőtt, a rohadt megfelelési kényszerével együtt. Most mocskos szatírnak beállítani azt a fiút elég visszataszító.

A második esetben a fiatal lány – saját elmondása szerint is – megilletődött attól a kínálkozó lehetőségtől, amit a férfiak közeledése jelentett, és ezzel a férfiak nagyon csúnyán vissza is éltek. Mocskos szatírok voltak.

Mire jó Weinstein ügye

Ami végtelenül felháborító, az Weinstein környezetének reakciója. Maga a testvére nyilatkozta, hogy Weinstein féktelen, dühöngő, erőszakos ember, egy világklasszis hazudozó. Már évekkel korábban voltak hivatalos értesülések, sőt vizsgálat is szexuális molesztálásai ügyében. Mindezekről persze mindenki hallgatott. Ha igaz, három évtizede folyik, ami folyik. Ha igaz, nem csak molesztálásról, vagy csak egyszerű nyomásgyakorlásról van szó, hanem tényleges nemi erőszakról is, ami pedig végképp nem maradhatna büntetlenül.  Mindenki, aki eddig szerepeket, sikert köszönhet neki, politikusok, akiket pénzelt, üzletemberek, akikkel nagy pénzeket zsebeltek be, most világosodott meg hirtelen? A felesége is?

Mivel az ügyben igen befolyásos emberről beszélünk, ráadásul igen jelentős vagyon tulajdonosáról is, benne van a pakliban, hogy szó nincs arról, miszerint Hollywood az erkölcsi, etikai önmegtisztulás útjára lépett volna. Pedig néhány túlzásokba eső újságíró egyenesen arról a világról vizionált, amikor vége az ilyenfajta, perverz alakok világuralmának, megszűnik a kizsákmányolás és eljön a kánaán. Sajnos könnyen lehet, hogy egyszerűen üzleti érdekek számolnak le a jóemberrel, aki szerencsére erkölcsileg ki is érdemelte, hogy eltűnjön a süllyesztőben.

Igen, azért írtam, hogy ebben nincs semmi nagy szám, azaz az igazán nagy szám, maga Weinstein, mert a hatalommal való visszaélés mindegyikünk napi élménye. Ez az egész azért szól akkorát, mert a főszereplő Harvey Weinstein, az amerikai elitben mindenhová bekötött, nagyhatalmú producer.

„Ne feledjük: a Weinstein Company nem azért rúgta ki Harvey-t, mert rájöttek, hogy egy szexuális ragadozó. Azért rúgták ki, mert MI is rájöttünk.” – mondta egy hollywoodi író-újságírónő, Laurie Stark.

Bármi is történt Hollywoodban, számunkra igazán az a fontos, hogy mi történik most itthon. Nem szeretném alul becsülni a nemzeti ügyek egymásra hatásának jelentőségét, különösen egy olyan kérdésben, amiben egyébként sem látunk jelentősebb eltéréseket. Márpedig, amiről itt igazán szó van, ami itt igazán fontos, az nem egy hollywoodi filmmágnás és az önjelölt színésznők esete a filmiparral. Ami történt nem a filmszakma sajátossága, hanem a világ működésének jellegzetessége, vagy, hogy ne hárítsunk, mi emberek egymáshoz és a hatalomhoz való viszonyának jellemzője.

Egyszerűen arról van szó, hogy vannak, akik visszaélnek a hatalmukkal, vannak, akik kihasználják a hatalmi helyzetüket, vannak, akik kihasználják a hatalmi helyzetben levőket és kisebb nagyobb előnyöket próbálnak kovácsolni az ilyen kapcsolatokból, akár szexuális szolgáltatások nyújtásával is (nem csak a filmvilágban, sőt ebből a másból, van több).

De nem csak azok a szereplők fontosak, akik közvetlenül érintettek ezekben a szerepekben. Azok is felelősek, akik tudnak mindenről, vagy sok mindenről, de a legjobb esetben is csak hallgatnak. Rosszabb esetben a hatalom birtokosát vigyorogva vállon veregetik, az alárendelt felet lenézik és/vagy hibáztatják (magának köszönheti).

Az igazi nagy kérdés, hogy te, én, bárki, hogyan dönt és viselkedik az ilyen aszimmetrikus helyzetekben.

Egyetlen eset sem maradhatna évekig, évtizedekig titokban!

Ezért mondom, hogy szálljatok le Weinsteinről.

Ne vádaskodjatok.

Magatokról beszéljetek. Magadról! Legyen önreflexió. Te hogyan kerültél, vagy kerülhetsz ilyen (alá-, vagy fölérendelt) helyzetbe? Mit, hogyan értél el? Mit tettél, vagy mit fogsz tenni?

A biztonságodat, a boldogságodat és a sikereidet kitől várod?

A kudarcaidért kit hibáztatsz, kinek a nyakába akarod varrni a felelősséget?

Te csak élsz a lehetőségeiddel?

Te csak áldozat vagy, aki nem tehet semmiről?

Mit mondasz a gyerekeidnek? Egyáltalán, mit tekintesz sikernek?

Jó lenne, ha valaki végre tenne is valamit az érdekedben, ugye?

Ki legyen az?