Nagyot estem. A bringám darabokra hullott. Arra gondolok, mire legközelebb lemegyek a tárolóba, összeforradnak az alkatrészek mint a testem. Csak az a fontos, hogy egészség legyen. KerékPár.

Nem mertem hátrafordulni azon a délutánon. Te megfordultál, Kedves? Eljátszottam persze a gondolattal, hogy  mindketten visszanézünk, megtorpanunk egy percre és visszafutunk, megkönnyebbülve, vadul összeölelkezve újra, mint a filmeken.Nem engedtem át magam ennek a gondolatnak…

Hol itt, hol ott. Holott az undorító.

Már az első napokban Anyának szólított. Figyelj, Anya, mondta. A szüleim jutottak eszembe. Ők voltak Anyu, Apu egymásnak is. A férjemmel nem használtuk így, csak ha a gyerekhez beszéltünk Kérd el Anyától, add oda Apának, de egymást a keresztnevünkön szólítottuk. Ez olyan…

3. Nagyon szerettelek, sokra tartottalak, becsültelek. 2. Nem tartalak sokra, nem becsüllek. 1. Nem foglak szeretni. 0. Nem létezel.

Ööö... Hm... szóval, bocsánat, az a kérdés vetődött fel bennem, - bár tudom, a gyerek már nem kicsi és prűdek sem vagyunk -   de most, hogy apáról, mint a nagy, magyar írónő FÉRJÉRŐL (hahaha..) így megemlékeztek a drága születésnapján, és a gyerek a fészbukon is…

Miről beszélek? Kiről beszélek? Nincs itt senki.

Betalálok egyedül is, mondta a szerelmem a vénlánynak, miközben diszkréten lesimított néhány pókhálót. Később meghitten csomagolni kezdtünk a szokásos hosszú, remek wellness-hétvégére.  

Elengedni annyit jelent - mondják -, mint megérteni. Megérteni mindazt, ami volt és látni, hogy már túl vagyunk rajta. Nem, én nem vagyok még túl, de dolgozom ezen erősen. Múlt éjszaka elgyötörve, átizzadva felébredtem és az a novemberi hétköznap délután jutott eszembe,…