Bemutatom a férjemet

Nem a papír számít

Már az első napokban Anyának szólított. Figyelj, Anya, mondta.

A szüleim jutottak eszembe. Ők voltak Anyu, Apu egymásnak is. A férjemmel nem használtuk így, csak ha a gyerekhez beszéltünk Kérd el Anyától, add oda Apának, de egymást a keresztnevünkön szólítottuk. Ez olyan modern volt.

Az ő szájából azonban nem hangzott régiesen. Volt benne valami meghitt kedvesség. Aztán a fiai mesélték akkor, hogy nemrégiben apának volt egy másik barátnője, őt is anyának szólította. A gyerekeket ez nagyon zavarta. 

Elmeséltem. Abba maradt. Kicsit hiányzott, de így volt tisztább a helyzet.

Aztán ott volt az a feleségem dolog. Már az első bemutatásnál a feleségeként szerepeltem. Nem mondom, hogy nem esett jól, mert úgy éreztem, ez a kapcsolatunk erősségét és az ő elkötelezettségét mutatja.

Boldog voltam, csak kicsit feszengtem. Azért ez mégis egy kis csalás. Ez a kis kényelmetlen érzés mindig ott maradt ezekben a helyzetekben.

Egy bódult éjszakán megkérte a kezem. Kaptam jegygyűrűt is. Sosem hordtam. El is felejtette. Én is.

Sosem házasodtunk össze. Nekem ez nem is volt fontos. Volt már nekem férjem, gyerekünk is. A gyerek jól sikerült, a házasság nem.

Mi lett volna nagyobb bizonyíték az összetartozásra, mint az együtt eltöltött több, mint tíz év.

Csak néha gondoltam az első beszélgetéseinkre. Ahogy biztosított arról, hogy sosem volt még házas ember.Nem volt még felesége. Az csak később derült ki, hogy bizony, együtt él egy nővel és két közös kisfiúkkal.Tényleg nem volt úgy feleség.

De szigorúan külön szobában éltek. Aztán külön lakásban.

Hát így teltek az évek, ebben a házasság nélküli házasságban.Mert nem a papír számít.

Papás-mamást játszottunk és csak nagy ritkán zökkent meg ez a látszat. Elfelejtettem figyelmeztetni, amikor a bankba mentünk hitelt intézni. Bemutatom a feleségemet. Örvendek. Nos, akkor a papírok elkészítéséhez, kérem a kedves feleségének az iratait is. Hát, szóval az a helyzet, hogy nem úgy a feleségem. Jaj bocsánat, úgy értettem. Rosszul.

És most, néhány hónappal a hivatalos szakításunk után, már látom is a Facebookon az újabb feleséget.

Hogy örül neki! Azt hiszi, ő az első. És jó is az, nagyon. És az is nagy előny, hogy amikor hosszabb, rövidebb idő múlva a válásra kerül a sor, nem fog tovább tartani, mint egy vasárnap délutáni rövid séta a szomszéd parkban karácsony előtt két nappal.

Praktikus.