Kérlek, írd meg!

Hogyan történhet meg az, hogy valaki, akit hosszú éveken át a társadnak tudtál, aki a legintimebb dolgaid,mozdulataid kizárólagos ismerője, és abban a hitben vagy, hogy ez kölcsönösségen alapul, egymás szeretete, megbecsülése közös hit és meggyőződés, egyszerűen megcsal, átver és azon kapod magad, hogy nem csak, hogy nincs már kizárólagosság és kölcsönösség a részéről, de idegenebb, mint bárki az utcán, hiszen jószerivel meg sem szólíthatod és tulajdonképpen már nincs is miért? Neked van ilyen történeted? És hogyan élhető túl ez a helyzet? Hogyan őrzöd meg magad, az önbecsülésed és a hited, hogy mégis érdemes valaki mást közel engednek magadhoz egy ilyen gátlástalan őszintétlenség után? És érdemes?
Neked van ilyen történeted a saját, vagy a környezeted életéből?

Ha név nélkül szeretnéd közreadni, kérlek, küldd üzenetként ide