A nő örült persze, amikor felhívta a férfi a tranzitból, de csak éjszaka lett világosabb, hogy ezzel a kis képzavarral éljen, miért érezte mégis kényelmetlenül magát. Homályosan emlékezett csak, hogyan is van az időeltolódás, pedig beszéltek róla, és az a gondolat kezdte foglalkoztatni, hogy előfordulhat-e, hogy a férfi, több órás utazás után, végül is éppen akkor érkezik meg, amikor elindult. Ha ez így lenne, és a férfi, mint eddig, újra és újra így utazik, szerencsére egy-egy alkalommal nem hosszú időre, vajon megtörténhet-e, manapság minden megtörténhet, hogy az így nyert órák, valahogy összeadódnak? Éjszaka attól a látszólag egyszerű kérdéstől nem tudott szabadulni, hogy beállíthat-e a férfi egyszer, ezektől az összeadódott óráktól megfiatalodva, miközben a nővel csak telik az idő, mint rendesen, és ha ez a fiatal férfi megérkezik, az a nő várja-e, akit a tranzitból még utoljára felhívott.