Késő van már

Nem én kiáltok.

A telihold ostobán néz rám ezen a nyári éjszakán.

Színpad az egész holdvilág 

és hazug benne minden férfi és nő.

A hold szánalmasan, gyáván nem néz a szemembe

Nem mond semmit, ami valóban fontos lenne.

Ez a mellébeszélés,  sunyiság megint!

Nem ért semmit.

A terheit ő is rám pakolná

Most rákiáltok.

Ezek nem az én terheim!

Én nem viszem tovább helyette.