Késő van már
Nem én kiáltok.
A telihold ostobán néz rám ezen a nyári éjszakán.
Színpad az egész holdvilág
és hazug benne minden férfi és nő.
A hold szánalmasan, gyáván nem néz a szemembe
Nem mond semmit, ami valóban fontos lenne.
Ez a mellébeszélés, sunyiság megint!
Nem ért semmit.
A terheit ő is rám pakolná
Most rákiáltok.
Ezek nem az én terheim!
Én nem viszem tovább helyette.