Nem mertem hátrafordulni azon a délutánon.
Te megfordultál, Kedves?
Eljátszottam persze a gondolattal, hogy mindketten visszanézünk, megtorpanunk egy percre és visszafutunk, megkönnyebbülve, vadul összeölelkezve újra, mint a filmeken.Nem engedtem át magam ennek a gondolatnak…
Már az első napokban Anyának szólított. Figyelj, Anya, mondta.
A szüleim jutottak eszembe. Ők voltak Anyu, Apu egymásnak is. A férjemmel nem használtuk így, csak ha a gyerekhez beszéltünk Kérd el Anyától, add oda Apának, de egymást a keresztnevünkön szólítottuk. Ez olyan…
3. Nagyon szerettelek, sokra tartottalak, becsültelek.
2. Nem tartalak sokra, nem becsüllek.
1. Nem foglak szeretni.
0. Nem létezel.
Ööö... Hm... szóval, bocsánat, az a kérdés vetődött fel bennem,
- bár tudom, a gyerek már nem kicsi és prűdek sem vagyunk - de most, hogy apáról, mint a nagy, magyar írónő FÉRJÉRŐL (hahaha..) így megemlékeztek a drága születésnapján, és a gyerek a fészbukon is…