Ha ez rólam derülne ki, és betegség lenne akkor is gyorsan meg tudnék mindenkit nyugtatni, aki az elmúlt időszakban társas interakcióba került velem közvetlenül, bár elsőre nem tudnám megítélni a lappangási időt, szóval nyugi, biztosan állíthatnám, hogy nem ragályos. Persze komoly dolog, mert hiszen tudományos neve is van, de két dolog is alátámasztja, hogy elkapni nem lehet. Az egyik az, hogy erről semmiféle szakirodalom nem tesz említést, a másik pedig az, hogy hosszú éveken keresztül voltam szoros testi, lelki, szellemi kapcsolatban a társammal, és mégsem kapta el. Jó, mondjuk, igazatok van, ezt a lelki, szellemi közösséget lehet persze vitatni, tegyük is ezt félre, mert látni fogjátok, hogy a dolog szempontjából elég az,ha bennem ez a kép élt.      

Szóval kiderült végre,hogy van egy ilyen dolog, rá is lehet aggatni a megfelelő kifejezést, és amikor ezt a szót először hallottam, amikor még nem tudtam, hogy a szó mit jelent, meg voltam róla győződve, hogy gyógyíthatatlan és halálos, de legalább is valami nagyon komoly torzulás. Ez utóbbi megérzés a megismerést követően sem változott. Szóval úgy nevezik ezt a dolgot, hogy demiszexuális. Na, most, hogy leírtam, már nem is betegségnek tűnik, inkább valamiféle sajátos identitásnak, amiért, vagy ami ellen tüntetni is lehetne. A demiszexuális olyan ember, aki nem tapasztal szexuális vonzalmat, kivéve, ha erős érzelmi kapcsolatban van egy személlyel. A demiszexuális emberek nem "csak eldöntik", hogy nem élnek szexuális életet alapos ismeretség nélkül, ők egyszerűen nem is éreznek szexuális vonzalmat a másik iránt, amíg nincs meg az erős érzelmi kötelék. És amikor idáig jutottam a szó jelentésében, akkor azért mégis elkezdtem berzenkedni. Berzenkedni az ellen, hogy erre egyáltalán kell-e valami címkét ragasztani, valami szokatlan, új kifejezést igénylő jelenségről van-e szó tényleg,vagy mégis van abban valami természetes is, hogy az emberek egy részének a szex több, mint egy egyszerű biológiai aktus, tehát, mondjuk érzelmekhez is kötődik. Nincsenek ugyan bizonyítékaim rá, hogy meg tudnám cáfolni, vajon én magam ott álldogálhatnék-e a sorban, ahol ilyen címkéket osztogatnak, mert nem vetődött fel bennem soha a gondolat, hogy valaki mással is meg kellene próbálni, mint azzal, akihez erős érzelmi kapcsolat is köt..És, mivel eszembe sem jutott, ezért azt sem mondhatom, hogy kizárólag moralitáson és döntésen alapult, hogy mással nem tettem meg. Persze, felmerültek most olyan emlékek, amelyekben némi közeledést tapasztaltam más férfiaktól, de valahogy jó ösztönnel, még olyan korán le tudtam szerelni ezeket a dolgokat, mielőtt eljutottunk volna abba a helyzetbe, hogy most aztán már elfogott a vágy és én karakánul, úgy nagyon morálisan elutasítottam volna ezt a kínálkozó alkalmat.

És most itt állok értetlenül, mert azt is tudom, hogy evolúciós szempontból az a normális, ha igenis válogatás nélkül, pontosabban a megfelelő utód nemzésének képességét és az utód fenntartásának képességét mérlegelve vágysz a másik nemre, mert a faj fennmaradását ez biztosítja. Csak meg kell nézni az állatokat, azok is össze-vissza csinálják, ha ebből a szempontból megfelelőnek ítélik a másikat. Szaporodás, és kész. Csak az emberek elkorcsosították ezt az egyszerű dolgot is.

Itt most megint elakadtam, mert olyan ütős érvnek tűnt ez, és csak halványan rémlett fel bennem, hogy mintha lennének állatok, akik igenis egy életre választanak párt maguknak, de elvetettem ezt a gondolatot, mert a galambokon kívül más nem jutott hirtelen eszembe. De, ha elfogadjuk, hogy kizárólag az evoluciós kényszernek szabad engedelmeskedni, valójában ez az egyetlen parancs az emberek egymáshoz való szexuális viszonyulásában, akkor megint beleütközöm egy kérdésbe. Jó, nem ragadhatjuk ki magunkat a természet rendjéből, elfogadjuk, hogy szexuális kapcsolatok sokaságát kell létesíteniük az embereknek, mert az a természet rendje. Emiatt aztán nem is szükséges semmi másra figyelni, és nem is vezérel más bennünket, csak az, hogy ennek a törvénynek megfeleljünk. De, ha nem azért csinálják az emberek, mert más, például érzelmi kapcsolatokra is szükségük van, akkor hogyan kerül képbe a fogamzásgátlás? Nekem hirtelen ellentmondásosnak tűnik, hogy jó, egyik részről csak biológiai lények vagyunk a természet által diktált kényszerű cselekedetekkel, másik részről viszont vigyázzunk arra, hogy éppen az a cél ne valósuljon meg (ti. a gyerek megfogantatása), ami miatt éppen ez a természeti törvény működik.

Tehát, ha más is van itt az emberek között, mint természeti kényszer, akkor viszont az emberi lét számos más sajátosságának figyelembe vétele is előkerülhet és egész elvont fogalmak is eszembe jutnak hirtelen, ilyen elcsépelt fogalmak, mint szerelem, összetartozás, hűség, elkötelezettség, megbecsülés, tisztelet.

Aztán valaki még azt is elmesélte, hogy neki kifejezetten izgató, ha arra gondol, hogy a barátja valaki mással is csinálja. Ő nem akarja kisajátítani a pasijának a szexuális életét, az időnkénti kicsapongások kifejezetten feldobják a saját élményeiket. Azt nem kérdeztem meg, hogy honnan lehet felismerni azt a pontot, amikor a harmadik az ő kettőjük harmóniáját segíti elő és melyik az a pont, amikor ő teremti meg a harmóniát a másik kettőnek, mert akadékoskodásnak, rosszindulatnak tűnt volna, azt meg nem akarom, mert mindenki élje meg úgy az életének ezt az intim részét, ahogy akarja.

És talán éppen ez a kulcsa a dolognak: ahogy akarja. Abban az - én szememben idealizált- világban képzelem el egy pillanatra az életet, ahol a szexualitás mégis több, mint az állatoknál. Hogy az felnőtt emberek közötti szabad választás eredménye, ahol nem azért több, mint az állatok evolúciós aktusa, mert alkalmas egymás kiszolgáltatottságának kihasználására (például munkahelyi előmenetel, eredményes vizsga, egyéb mecenatura), ahol a kiszolgáltatott néha szinte maga kezdeményezi, ajánlja fel a kihasználását, és látszólag nehéz eldönteni, ki a kihasznált és ki a helyzettel visszaélő, ahol nem azon kapod magad, hogy kifejezetten akaratod ellenére szimbiózisban élsz ismeretlenekkel. Nem, nem ilyen világot képzelek el egy percre, hanem ellenkezőleg, olyan világot, ahol szabad emberek szabad választása van, ahol a felek figyelemmel vannak minden érintett szabadságára.