Megérzés

Megérzés az, ha látod, most is elsőnek kel fel, hogy elkészítse a reggelit mint mindig, és te még pár percig az ágyban maradsz, azt gondolva, tényleg mindent megkapsz, amire csak vágytál, és amikor persze mégis utána mész a konyhába, ahol meztelenül áll a pult előtt és - ahogy szoktad – épp csak érintve végig simogatod, érezve, hogy megremeg a teste, libabőrös lesz, és jó, ha megfordul, meg persze az is, ha nem,  és most te mégsem remegsz vele?

Megérzés az, ha szinte egyedül döntöd el, hol is legyen a nyaralás, ha nyaralás közben olyan édes az ölelés, a mosoly, miközben eláll a lélegzetetek a hajtűkanyarokban az izgalomtól az idegen utakon és a tengeröblök mélységétől az olajfák alatt?

Megérzés az, ha azt mondja, jövőre is ide kell jönnötök, mert élete legszebb nyaralása volt?

Megérzés az, ha egyre később érkezik, miközben ugyanúgy várod, ahogy addig is?

Megérzés az, ha idegen, büdös szaga van, de nem teszed szóvá?

Megérzés az, ha vasárnap egész délelőtt készíted az ebédet egyedül, pedig korábban együtt készítettétek?

Megérzés az, amikor idegen szagával megérkezik miután már egyedül ebédeltél?

Megérzés az, amikor megkérdezed, hogy ebédelt-e azért valamit és a válaszból, hogy csak valami vacak olasz tésztát, csak azt érted meg, hogy igen, majd valami érthetetlen dacból beteszed a részét a hűtőbe és másnap kidobod, mert persze a gyerek sem jött haza, neked meg már tegnap sem volt kedved egyedül megenni?

Megérzés az, hogy látod, rosszul esik neki, hogy nem kap ebédet és bár a szíved szakad meg, mert félted, de akkor sem kérdezed meg, ennél-e azért mégis?

Megérzés az, ha egyre rövidebbek az együttlétek?

Megérzés az, ha délután egyre hosszabbak az alvással töltött idők a kanapén ölelkezve, a beszélgetések helyett?

Megérzés az, ha nincsenek ötletek, hogy hová is menjetek egy kicsit kikapcsolódni?

Megérzés az, ha egész héten nem megy be a munkahelyére, de neked erről nem szól, miközben egyedül vagy otthon?

Megérzés az, ha a fogadáson, ahol mindig úgy üdvözölnek, hogy megjött a szerelmes pár, olyan vacak a zene és mindketten úgy érzitek, a neves séf egyik étele sem az igazi most?

Megérzés az, ha a gyönyörű téli napon a szálloda közelében sétálva hosszú ideig egyedül álldogálsz a napon, mert csak beszaladt egy étterem mosdójába és utána nem olyan meghitt már a beszélgetés, mint addig?

Megérzés az, amit emiatt érzel, mert felidéződtek a kapcsolat elejének emlékei, és erővel kell elhessegetned ezeket a homályos emlékeket, hiszen természetes, hogy ma már nem lehetnek ilyen bizalmatlanságok? Hát mi kell még, hogy ez nyomtalanul eltűnjön?

Megérzés az, ha este nincs kedved ölelkezve elaludni, mert túlfűtik a szobát és a kis sértődött szemrehányás, amit kapsz reggel emiatt, valami megfoghatatlan igazságtalanságnak tűnik?

Megérzés az, ha később szerelmeskedni akarsz még egyszer utoljára, indulás előtt, és ölelkezés közben olyan mélységes szomorúság tör rád?

És ha mindezek megérzések, és most már mindegy, mert másképp is lehetne, de nincs másképp és ott állsz valaki más mellett, akit alig ismersz, persze kit ismertél igazán, és ma, vagy holnap esetleg megint lesznek megérzéseid, mi a fenét fogsz azzal kezdeni?