Ma valahogy nem sietett. Pedig késésben volt, mint mindig.

A villamos, mintha túl gyorsan is érkezett volna a megállóba. Kényelmesen lépett fel. Letelepedett az egyik ülésre és gondtalanul újra belemerült a könyvébe. Ahogy a leszálláshoz közeledett, az előző megállónál nézett csak fel. Fura, de itt mindig úgy érezte, itt kellene leszállnia. Minden áldott reggel átfutott rajta, hogy túlment már. Ez most is így volt, és ahogy megállapította, hogy persze még kell mennie egy megállót, akkor nézett rá az asszonyra. A nagy meleg ellenére talpig feketében volt. De ezt csak később vette észre. Az asszonynak hang nélkül potyogtak a könnyei.

Nem nézett senkire, csendesen törölgette a szemét. Néha a tenyerébe temette az arcát, csak alig egy pillanatra. Félt, hogy tolakodónak tűnik, amikor a tekintete összeakadt az asszony tekintetével. Próbálta hidegen szemlélni ezt a fájdalmat, mint, ahogy a saját fájdalmával is tette egy ideje. Furcsa kíváncsiság volt ez inkább, egy különleges érdeklődés, a határait feszegette. Eszébe jutott, amikor a férfi egyszer azt mondta, én nem akarlak eltemetni soha, nem, ezt az érzést nem akarom megismerni. Már nem fogod, gondolta egykedvűen. Én temetlek. Jó ideje. Nem a tested. A lelked. A tested még, talán felszabadultan vonaglik egy idegen női testben. Micsoda boldogság, az új kapcsolat! Lélek nélkül milyen szánalmas epigon mégis, gondolta. És a teste, ez a szemérmetlen kurva, mekkora színész! Miért, és a lelke nem az volt, kérdezte magában szomorúan. Most már tényleg le kell szállnia. Az asszony az ajtó mellett ült. Ahogy a leszálláshoz mellé lépett, mintha véletlenül történne, megérintette a vállát. Nem vigasztalásnak szánta, azt úgysem lehet. Valami transzcendens összekapcsolódást akart így, azok között, akik, bár maguk sem akarták, de nem félnek temetni. Kicsit irigykedett is. Pedig az asszony többet veszített. Ő a lélekkel a testet is eltemette. Mégsem maradt egyedül. Látta a tekintetén, ahogy az érintést fogadta. Sóhajtva hagyta őt a villamoson. A táskájába reggel gyorsan mindent becsomagolt, amit a gyönyörű nyári hétvégére szükségesnek gondolt. Könnyedén kapta a vállára a csomagot. Könnyűnek érezte. Ebben a melegben nincs is annyi mindenre szükség.