Nők beszélgetnek

Női beszélgetés valós idejű lejegyzése, minimális szerkesztéssel. Csak az olvassa el, akit nem zavarnak az indulatból adódó durvább megfogalmazások és/vagy ezek számára nem lehetetlenítik el, hogy a valódi tartalomra koncentráljon

A faszi döntése, hogy rendrakás helyett (ha van mit rendbe rakni a kapcsolatában) elmászkál-e. Amikor a szerető belép és egyáltalán a szerető “választhat”, hogy szerető lesz-e, akkor a pasi már “döntött”, döntést hozott arról, hogy nem a párjával baszakodik (szó szerint is), hanem ő mást akar. Ez meg emberileg egy féreg hozzáállás, mert ha nem jó otthon, nem elég, ÉS nem is lehet, vagy nem akarja megjavítani, akkor bassza meg váljon el, engedjék el egymást és UTÁNA menjen új puncit vadászni.

Valamint nem gondolom alapesetben, hogy egy fajtársamtól (!) nem várhatok el annyi hűséget se, mint egy macskától! Még egy macska se “mászkál el” azért, hogy más simizze ….(kajáért, vadászni elmegy, még dorombol is a szomszédnak, ha ad neki, de megsimogatni, meg megfogni nem engedi magát, ha van gazdája).

Harmadrészt meg az is elég beszédes, hogy a férfiak szinte azonnal keresnek valami pótlékot, ha ők valamiben hiányt szenvednek, vagy hiányt vélnek szenvedni (a média áldásos hatásának megfelelően, akinek minden oké az életében, de nem pornósztár a párja, az már úgy érzi, hogy neki kevesebb jutott, mint ami egy igazi férfinak jár), míg a nők valamiért megteszik a dolgukat, próbálnak güzülni két ember helyett évekig, nevelik egyedül -a házasságban is- a gyerekeket, intéznek minden szart, ami a közös élethez, meg a családnak kell, és amikor a férj 10-15 éve baszik a közös életre vagy javításra meg a gyerekek már elvannak egyedül is, a nő akkor “dönt” arról, hogy nem működteti tovább ezt az egészet, és elválik (sokszor nincs még új pasi a világba se, mert épp kurvára elege van a cselédségből és nem akar semmi mást a válással, csak hogy végre BÉKÉNhagyják és ne kelljen a sajátján kívül még 3-4 ember napi teendőivel és feladatával és nyűgjeivel meg nyüglődésével foglalkoznia). Az egyik eset egy önzésen alapuló döntés (nekem hiányzik valamim, hát leszarok mindent és megkeresem, és beveszem az életembe ezt a hiányzó valamit, a jó szolgáltatásokat persze továbbra is akarom, azokat nem rúgom fel, ameddig csak lehet, sőt követelem, mert az már az enyém, ameddig én úgy akarom), a másik eset egy végső, elkeseredett és önmentő döntés (mindenemet elvették, ingyen dolgoztam évekig, semmibe nem becsülnek, vagy észre se vesznek és közben elment az életem, a gyerekeimnek már nincs annyira szüksége rám, tehát megkeresem magamat). A férfinek az az oka, hogy neki hiányzik EGY valami az életéből (amit kis ráfordítással az esetek többségében megkapna otthon is), a nőnek meg az az oka, hogy MINDEN hiányzik az életéből (mert az egész napja mások kiszolgálásával és/vagy munkával telik), évek óta nincs is saját élete.

Akinek jó a nyitott kapcsolat, tegye, éljen vele.
Szerintem, elég sok nő alapvetően érzelmi lény, tehát elsősorban érzelmi kapcsolódás az, ami fontos neki egy pasival is. Érzelmileg kapcsolódik és ETTŐL tud testileg is kapcsolódni az adott emberhez (és nem fordítva). Én néha, amikor elnézegetem a volt pasijaim egy egy előkerülő fotóját, komolyan a hideg ráz. Nincs már érzelmi szál, semmilyen, tehát már nem is utálom és egyszerűen rosszul vagyok a gondolattól, hogy az az ember nemhogy megölelt hanem benne volt a testemben.
A nyitott kapcsolatban, valahogy a testek nem kapcsolódnak a lelkekhez az én értelmezésemben, avagy a lelkek a testekhez. Az egyszeri dugásos megcsalás is azért nem olyan nagy ügy a nőknek,mert az érzelmi lelki része a fontos, hogy apjuk csak elcsábult, de nem szereti azt a másik nőt. Amikor viszont hazudozás van, meg több alkalom, akkor azért olyan szar ez a szeretősdi téma, mert több alkalomhoz már kellett lélek, kellett érzelem – ha a pasi részéről nem is, de pl. a másik nő részéről már biztosan van egy kis érzés is a dologban - és akkor már a megcsalt nem csak testileg “vesztett”, vagy lett elárulva, mert a párja érzelmeiből x részre igenis igényt tart egy másik nő is.

Az egész témában engem az zavar, hogy már megint nem az van, hogy a nők, feleségek, szeretők VÁLASZTANAK hogy nekik mi a jó, vagy nekik adott helyzetben bármi is hogyan lenne elfogadható, vagy élhető, hanem a pasi dönt és akkor az ő döntésének a fényében a női szereplők a fő döntés által felvázolt alternatívákból választhatnak, tehát megint van a férfi óhaja, hiánya, baszhatnékja, izgalomkeresése, vagy akármije és az összes témában érintett, vagy témába bevont női szereplő ehhez asszisztálhat, hogy ő melyik formát hozza a buliban.

Az ismerősi köröm nőtagjai - magamat is beleértve -olyanok, hogy akit szeretnek, akihez érzelmek kötik, azzal tudnak és akarnak kefélni. De nem csak azt akarnak vele, hanem színházba is azzal akarnak menni, meg naplementét is azzal akarnak nézni, strandolni is azzal akarnak, tévézni is, aludni is, és attól akarják, hogy a közös gyerekeikkel foglalkozzanak és nem egy másik, vagy harmadik faszitól. Én mondjuk extrém monogám vagyok a mai viszonyokhoz képest. Ez nem jelenti azt, hogy mással nem mehet moziba, vagy bulizni, vagy nem lehet külön hobbija bárkinek is, hanem azt, hogy akit szeret az ember, arra figyeljen elsősorban, merthogy nekem ez jön is magától magából a szeretetből. Amit nem szeret az ember, arra nem fordít figyelmet, szarik rá jobb esetben, de semmiképp sem akar időt, energiát, pénzt , bármit beleölni. És ez viszont a magyar valóság, hogy a nők ölnek bele majdnem minden kapcsolatba több időt, energiát, figyelmet, foglalkozást, legalábbis hosszú távon.