Parányi tűzzománc a szememben

Amikor kidörzsöltem a szememből a parányi tűzzománc lapocskát,szívesen elnézegettem volna a tündöklő kék ragyogását. De nem tudtam abbahagyni a szemem dörzsölését és, ahogy egyre dörzsöltem, valami olajos folt kenődött szét rajta, letörölhetetlenül. Dörzsölgettem tovább, meztelenül állva az előszobában a tükör előtt. csak a jobb szememet láttam, nagy, fejméretűre nőve és csak kentem, kentem szét az olajos foltot. A pupillám gombostű fejnyire zsugorodott össze, a hatalmas szememet megkövülve bámultam, amikor a tükörben hirtelen észrevettem a nő árnyékát a mögöttem lévő ajtónyílásban.

kak.jpg

Hirtelen elhatározás volt, hogy mindent feladva ebbe a városba költözzek hozzá. Csak néhány hónapja ismerem, de jó, hát itt vagyok. Amíg dolgozik, igyekszem hasznossá tenni magam. Ma elmosogattam már, felszereltem a karnist, amit rakosgatott egy ideje, és még a függönyt is eligazgattam. Tényleg barátságosabb most így a szoba. Megfordult a fejemben, hogy visszabújok még az ágyba. Ahogy a párnákat rendezgettem, megéreztem az illatát és jó lett volna elnyújtózni a reggeli szeretkezésünk nyomaiban. Reggel könnyebben megy a szerelmeskedés, gondoltam, miközben ruhástól végigdőltem a gyűrött lepedőn. Ma este nem is fogom megtenni, gondoltam dacosan. Bámultam a plafont és nem tudtam levenni a szemem arról a parányi pókról, amit talán a karnis szerelésével zavartam meg a rejtekében.A pók tanácstalanul téblábolt a plafonon. Elindult balra, kicsit megállt, aztán visszament az ágy fölé, ott felélénkülve körbe-körbe szaladgált párszor, majd szép lassan ereszkedni kezdett a fejem fölé.Anya jutott eszembe, amikor sikítva rohantam hozzá, egy hasonlóan félelmetes rovartól megijedve. Bújtam volna az ölébe, hogy megvédjen, de megütközve torpantam meg, amikor keményen megragadott és rám kiáltott: mi van már megint, mi ez a hisztéria, kisfiam? A visszafogott sírástól eltorzult arccal mutattam neki a vadállat felé. Hallom a hangját, ahogy idegesen nevetve visszahúz az állathoz. De hiszen ez nem is él már, kiáltott fel. Fogd meg és vidd ki a szemétbe. Nem érted, fogd már meg, a világon semmi bajod nem lesz! Egy nagyfiú nem lehet ilyen gyáva kukac! Ha azonnal nem dobod ki, és ilyen nyimnyám katonaként viselkedsz, akkor nem foglak szeretni! Egy darabig meredten bámultam még a szörnyre. A padló erezetében próbált megbújni még élettelenül is. Az egyik apró lába belelógott a két egymáshoz illesztett léc közötti kis résbe, mintha onnan dobbantva akarna még magasabbra ugrani. A nyakamban éreztem először a kis remegést. Lassan elindult a nyakamtól, végig a gerincemen, az ágyékomon át, egészen a térdemig, majd vissza indult, újra a nyakamhoz érve, kétfelé ágazva oldalról érkezett a fülem mellett a szemeim sarkába, majd eljutott a szám széleihez, ahol hosszan megtelepedett.Sírni nem tudtam már, de képtelen voltam lenyelni a hirtelen torkomban támadt gombócot. Undorodva, két ujjal, szinte csak a körmeimmel érintve emeltem fel. Anya még sokáig haragudott ezért a gyávaságért.A legszebb gesztenyéimet vittem neki apró ajándékként, kicsit szégyenlős mosollyal, hogy mosolyt varázsoljak az ő arcára is. Mindent odaadtam volna, hogy elfelejtse ezt a jogos csalódottságát.Minden alkalmat megragadtam, hogy megérinthessem, állandóan a közelében sürgölődtem. hogy segíthessek a tányérok pakolgatásában, vagy a kockás szalvéták eligazgatásában terítés közben.Időnként - kicsit nyávogó, kedveskedő hangon - kérdezgettem, ugye jól csinálom, anya.

Már négy óra van. A konyhát is felmostam már. Az álláskereséssel ma nem nagyon foglalkoztam, mert elment az idő a szennyes csoportosítgatásaival, a mosás utáni teregetéssel, meg a bevásárlással. Csak valami hideg vacsorát készítettem, de szépen megterítettem az asztalt, és reménykedtem benne, hogy észreveszi, milyen különleges színű mécseseket válogattam ma estére. 

Fellélegeztem, amikor megérkezett. Most jöttem rá, hogy ma - a zöldséges nőn kívül, akinek egész jó feneke volt, ahogy így visszagondoltam - senkivel nem beszéltem még. Ahogy átöleltem, mögötte az ajtónyílásban megint megláttam a reggeli nő árnyékát. Most jobban meg tudtam nézni a szememből kivett kék tűzzománc lapocskát, ami ott ragyogott a nyakában.A fénye éppen a szemembe világított, amitől kicsit könnyezni kezdtem, éreztem az elkenődött, olajos foltot újra. Bár képtelenség volt tulajdonképpen, de a szemem körüli olajos foltban látni véltem magamat is, hogy mostam, teregettem, vásároltam, szereltem, de este akkor sem fogunk szeretkezni, gondoltam még mindig dacosan. A nő árnyéka nem mozdult. A francba, tűnj már el a fenébe örökre anya, kiáltottam hangtalanul.