"A szerelem olyan, mint egy automata, mi? Nem rossz. Az ember bedob egy pénzdarabot, és megnyomja a gombot. A szerkezet belsejében bizonyosfajta gépies tevékenység indul meg. Az ember kap egy kis édességet, majd rosszallóan néz magára a piszkos tükörben, megigazítja a kalapját, megmarkolja az…

Nem a cselekedeteink, hanem a cselekedeteinket leíró szavak járatnak le minket. Ez a téves gondolat, sok írástudót, mohó reménnyel tölt el.

N velem álmodott. Világvége hangulat volt –mondta –, de te ezt is sztoikus eleganciával fogadtad, se pátosz, se félelem nem kísérte a borúlátó jövőképet, de még vállrándítás, és illuzórikus optimizmus sem kapcsolódott ahhoz a ténymegállapításodhoz, hogy nálatok, ha elfogy a víz, nem lesz honnan…

Néha még most is elképedek a nevetségesen közhelyes történetünkön. Milyen szánalmasan elcsépelt befejezés, banális megcsalás, elcsépelt hazugságok, lejáratott szerelem, ócska szeretőzés, lélektelen érdektelenség, milyen sablonos újrakezdés, milyen szokványosan gyáva menekülés, milyen rutinos…

"Tudod, mit szeretnék? Bár tudom, hogy egy cseppet sem érdekel, de azt szeretném, ölelkezzetek sokat. Ökleld erősen, újra és újra és minden apró, vagy erős mozdulatod benne  - legyen ez bár nevetséges, így kimondva – hát, legyen minden öklelésed egy döfés a szívembe. A szétfolyó ondód, legyen…