Elképesztő emberkísérletről olvastam tegnap. Valahogy fogékony lettem mostanában a nőiségről, a női létről szóló gondolatokra. Ezért is figyeltem fel erre az írásra. Egy fiatal nő elhatározta, hogy megvizsgálja közelebbről, milyen Budapesten menekült nőnek lenni. Felvett egy nagy, színes kendőt, mintha arab lenne, karjára kapta a kicsi gyerekét és kiment a Keleti pályaudvarra, mögötte három férfi biztosította és fényképezte az egészet. Ott aztán megpróbált bemenni az állomásra, de megállapította, amit minden újság megírt, hogy csak érvényes útlevéllel és vonatjeggyel lehet bemenni. Az őrt álló egyenruhások – mivel egyiket sem mutatta fel – nem engedték be. Aztán szintén ebben a jelmezben érdeklődött a járókelőktől, hogyan tudna eljutni ide, vagy oda. Azt tapasztalta, hogy nem készségesek az emberek és az egyik idős hölgy ráadásul a Kelenföldi pályaudvarhoz vezető utat tévesen úgy magyarázta el, hogy a Déli pályaudvarra jutott volna, ha ezt az útmutatást követi.           

És aztán jött az ellenpróba. Levette ezt a jelmezt és felöltötte a szokásos jelmezét, a pesti , fiatal anyuka képét, több vidám fülbevalóval, színesen felöltözve, a gyerek egy jobb fajta gyerekkocsiban. És lássatok csodát, a pályaudvarra beengedték, az emberek készségesen eligazították, igaz, hogy tévesen a hetes buszt ajánlgatták, ami már nem megy el a kijelölt célig, de mindenki nagyon rendes volt.

És jöttek a dicsérő kommentek. Hát ez a nő milyen bátor, szüleinek igazi, méltó gyermeke, hát ez aztán, hogy meg van mutatva! Persze voltak más beállítottságú kommentek is.

Én meg csak elképedve néztem ezt az egészet, meg persze, a csinos fényképeket. És tényleg, hogy meg kell lepődni, ha köztudomásúan az van kiadva, hogy az állomásra a menekültek nem mehetnek be, és a rendőrök ezt tényleg betartják, nem, nem koncolnak fel, nem inzultálnak, egyszerűen igazoltatnak. És akkor basszus, te díszmenekült, te sem vagy kivétel. Ahogy azok az anyák sem számítanak kivételnek, akik földrészeken már átbarangolva most ott ültek a kövön, karjukban a gyerekükkel. És az is ellenségesség, hogy az idős hölgy szándékosan félrenavigált az úti célodat illetően, a helyes kis magyar anyuka esetében meg nyilvánvalóan tévedtek az emberek, amikor rossz járművet tanácsoltak.

Tudod, te fiatal anyuka, szégyenletes ez a felszínesség és felháborító az a képmutatás megint, amit általában tapasztalok, hogy miközben sokan fennkölten hangoztatják európai, vagy magyar felsőbbrendűségüket, aközben tömegesen kapaszkodnak fel erre a bizniszre politikai tőkét kovácsolva, meggazdagodást,vagy néhány perces hírnevet célul kitűzve. Az ilyen akciók azon kívül, hogy megmutatják, milyen csinosan is áll az a kendő a fejeden, meg a gyerek is nagyon helyes, igazából csak arra jók, hogy megint ne érdemben beszéljünk erről a megoldást, megnyugvást most egyáltalán nem ígérő helyzetről. És az ismerősök, akik európaiak, vagy csak olyan igazi magyarok, már ebben a témában egymást nyíltan sértegetik, támadják a valódi tájékozódás és párbeszéd helyett, egyelőre virtuálisan.